Kezdőoldal » Könyvkiadó módszerek a XXI.-dik században » Hogyan választ a könyvkiadó nyomdát?


Hogyan választ a könyvkiadó nyomdát?

2009. március 17.

MAGYAR KÖNYVKIADÓ NYOMDAVÁLASZTÁS SZEMPONTJAI

Összefoglaló Halápy Ferenc interjú anyagából.
Forrás: Hogyan választ egy könyvkiadó nyomdát?
Interjú alany: Kiss Gábor, a Tinta Könyvkiadó tulajdonosigazgatója
Helyszín: FairPrint 2008 konferencia

Kiss Gábor, a Tinta Könyvkiadó tulajdonosigazgatója

Kiss Gábor, a Tinta Könyvkiadó tulajdonosigazgatója

Bevezetőül a szerző-kiadó- kereskedő-vásárló négyesre kérdez rá, azaz előzetes képpen a nyomdák fontos könyvkiadó szerepét elemzi. Meg kell említeni a nyomdák elsődleges szerepét, hiszen ők a végtermék előállítói. Igaz, a könyvkészítés során mindvégig van lehetőség kisebb- nagyobb javítási munkálatokra: lehet a szöveget szerkeszteni, stilizálni, hibás tördeléseken javítani, de a könyvön, mint végterméken már nincs javítási lehetőség. Levehető Kiss Gábor szavaiból, hogy a nyomókapacitásból jelentős a túlkínálat. A kemény táblás kötészeti kapacitás az elmúlt években- főleg a karácsonyi könyvvásárra és az ünnepi könyvhétre megjelenő kiadványok ütemes gyártásához – nem volt elegendő. A hazai nyomókapacitás-túlkínálatot még tovább növelheti a külföldi nyomdák bevonása a magyar könyvgyártásba. És itt a szlovák, szlovén nyomdák mellett gondolnunk kell a romániai cégek megjelenésére is.

– Nagy vonalakban mi jellemzi napjaink könyvkiadását?

„– Már volt rózsásabb is a helyzet. Egyrészről könyvtúlkínálat van. A magyar piac nagyságához képest sok könyv jelenik meg. A könyvtúlkínálattal párhuzamosan a könyves szakma minden résztvevője tapasztalja a vásárlóerő csökkenését. Ennek oka egyrészről a mai magyar valóságban keresendő, aminek oka a családok elszegényedése és a közintézmények, iskolák költségvetésének jelentős megnyirbálása. Ezek mellett pedig nagyon érzékenyen érinti a szakkönyvkiadókat, hogy az állam mára szinte teljesen kivonult a szakkönyvtámogatásból, pedig tíz éve még évi 700 millió forintos keret volt a felsőoktatási tankönyvpályázat keretösszege. Ugyancsak felfigyelhetünk arra, hogy a megjelent könyvek példányszáma csökken. Ez kihívás a nyomdák számára, az új technológiák, például a digitális nyomtatás bevezetését segítheti elő.”

– Sorra nyílnak az eddig nem látott nagyságú könyváruházak. Ezek megjelenése, gondolom, jótékonyan hatott az értékesítésre.

„– Épp ellenkezőleg, a nagy könyvesházak megjelenésének több hátrányát látom, mint hasznát. Az ok abban a hihetetlenül igazságtalan magyar könyvterjesztői gyakorlatban keresendő, amit úgy hívunk: bizományosi rendszer. A könyvkiadó mára csak bizományba adhatja át könyvét a kereskedőnek. A kereskedők részéről diktátumszerűen megadott 45%-os terjesztői jutalék mellett az igazi baj az, hogy a kereskedő nem vállal kötelezettséget arra, hogy a számára bizományba átadott könyvekből valamennyit el is ad. Így a könyvkiadók a magyar könyvkereskedelmi rendszerbe szinte mint egy feneketlen kútba szórják bele a kiadványaikat.”

– A kereskedők a kiadók felé vannak alkupozícióban a könyvtúlkínálat miatt, a kiadók pedig a nyomdák felé a nyomókapacitás-túlkínálat következtében. A nyomdákkal való ártárgyalás során a kiadók kihasználják ezt?

„– Nincs más választásuk. Minden egyes könyv nettó árának 45%-a terjesztői jutalék, a fennmaradó 55%-on osztozik a nyomda, a szerző és a kiadó, valamint tartalmaznia kellene egy szerény nyereséget is. Ne felejtsük el, hogy a kiadói költségek sora is hosszú: szerkesztés, nyomdai előkészítés, kiadói rezsi, szállítás, raktározás, reklám. A nyomdaköltség a könyv nettó árának átlagosan 25%-a, tehát a fennmaradó 30%-kal rendelkezhet a kiadó. Ha a nyomdaköltséget sikerül lejjebb szorítani, akkor a kiadói rész emelkedik.”

– A könyvek nyomdaköltségén kívül milyen más szempontokat vesznek figyelembe ma a könyvkiadók a nyomdaválasztáskor?

„– Az előadásomra készülve kis közvéleménykutatást végeztem más kiadókban dolgozó ismerőseim között. Mindnyájan hangsúlyozták, hogy a gyártási ár nagysága fontos, de nem kizárólagos. A minőség nem került szóba, mert ma már minden nyomda megfelelő minőségű terméket állít elő. A könyv elkészítésének a határideje mellett azonban nagyon fontos a kiadónak a nyomdaszámla fizetési határideje. És azt is elmondták csendesen a kollégák, hogy a 30, 60 vagy az akár 90 napos fizetési határidős számlákon túl bizony befolyásolja a nyomdaválasztást, hogy egy-egy adott nyomda mennyire türelmetlen a határidő lejárta után. Ugyancsak nem egy kolléga elmondta, hogy hosszú ideje ugyanazzal a három-négy nyomdával dolgoznak. Ismerik az egyes nyomdák gépparkját, és nagyon jól tudják, hogy melyik kiadványuk melyik nyomda számára előnyös.”

– Ebből úgy látom, hogy a nyomdák és kiadók szoros kapcsolatban vannak, mintha szimbiózist alkotnának.

„– A mini közvélemény-kutatásom során nagyon sokszor elhangzott, hogy a kiadó és a nyomda kapcsolata bizalmi kapcsolat. A nyomda felhívhatja a kiadó figyelmét egy-egy olcsóbb, de igényes papírra is, lebeszélheti a kiadót egy gazdaságtalan alakú könyvformátumról. Saját tapasztalatomból elmondhatom, hogy a nyomda távolsága is szempont, főleg a kis példányszámú, esetleg gyorsan, egy adott konferenciára sürgősen megjelenő szakkönyv esetében. A Tinta Könyvkiadó tízéves működése során már azt is megtapasztaltuk, hogy az utánnyomás árképzése sem mindenütt azonos, ha bízunk egy utánnyomásban, ezt is figyelembe vesszük a nyomdaválasztásnál.”

– Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a kiadók alkupozícióban vannak a nyomdákkal szemben, ezért a nyomdáknak kell a kiadói igényekhez alkalmazkodniuk, egyrészről a kedvező vállalási ár kialakításával, másrészről a hosszú fizetési határidő biztosításával.

„– Talán a fentiekhez tegyük hozzá, hogy mindazok, akik mind tartalmában, mind kivitelezésében színvonalas könyvet készítenek ma Magyarországon, azok a legfontosabb magyar hungarikumot, a magyar nyelvet használják, művelik és ápolják.”


Címkék: , , ,
Kategória: Könyvkiadó módszerek a XXI.-dik században